A szereposztás nagyon jó, három kitűnő színész előadásában láthattam egy egyébként rendkívül unalmas darabot.
A legjobban azon a részen tudtam nevetni, amikor Csányi Sándor a valódi nevén szólította Szente Vajkot egy nagy összeveszős jelenet közepén, mire Vajk lazán beleszőtte a veszekedésbe, hogy milyen barát az, aki még a nevét sem tudja megjegyezni!
Hogy miért ezen nevettem a legjobbat? Hallottad a rádióhirdetést? Nos, akkor már az összes poént ismered...
